Új bejegyzés Frissítés

2010.04.03. 20:50 Kitti

Sziasztok! Kifésültem a sörényét Kifésültem a farkát Megetettem Megitattam Kitrágyáztam a boxát Lemostam Látogattam                                  :DD

2010.03.21. 18:56 Zoé

Gondozás Orion számára. *Kivezetem a bokszból, és az istálló előtti álló fához vezetem. ott kikötöm, kihordom az ápolócuccokat. Először gumivakaróval fellazítom a koszt, azután egy puha kefével lekefélem. A végén egy puha ronggyal áttörölgetem. Sörényfényt fújok a farkára és a sörényére. Kifésülöm neki. Azután jó alaposan kitisztítom a patáit, majd egy durva kefével a külső oldalről lekefélem a sarat és a port, majd bekenem pataolajjal. Visszaviszem a dobozt a nyergesbe, majd kihozom a nyerget és a kantárt. Felnyergelem, felkantározom, majd megúhzom a hevedert. Felmegyek vele az istálló bal oldalán található pályára. *Ott még egyszer megnézem a hevedert, és utoljára meghúzom. Leeresztem a kengyeleket, és felszállok. Laza száron lépünk mindkét kézre 2-2 kört, majd összeszedett ügetésre váltunk. 2 kor jobb oldalra, majd átlóváltás, és bal oldalra 2 kör ügetés. Közben cavalettiztünk, és egy alacsony rúdon átmentünk. A hosszúfalhoz érve vágtába ugrattam. Nagyon engedelmes volt, dinamikusan lépkedett előre. Egy teljes kör után vágtában átlóváltást csináltam, a másik kézen vágtáztunk egy kört, majd egy fél méteres akadály felé vezettem Oriont. Először jól megnézte, de nem veszített önbizalmából, ruganyosan elugrott, majd egy tompa puffanással földet. értünk. Tökéletes ugrást hajtott végre. Leszálltam róla, hogy emeljek az akadályon. Igen jó kedvébe volt ma, ezért kaparta a földet, hogy induljunk már. 2 lyukkal feljebb tettem az akadályt, majd felszálltam. Ügetésre fogtam, majd amikor elértük a hosszúfalat, ismét vágtába ugrattam. Az akadályon ismét hibátlanul ment át. Ügetésben átlóváltást csináltam, majd még kétszer átugrottuk ezt az akadályt. Utána pihenés céljából léptünk. Gyönyörű nap volt, ezért úgy gondoltam, nem árt, ha a maradék energiáit terepen vezeti le. Az egyik lovaglóösvény kapujához irányítottam, és ezért belelkesült. Nyaka gyönyörű ívben hajolt, rágta a zablát, prüszkölt. Mennyire várja a kiadós galoppot!- gondoltam. Léptünk 500 métert, majd gyors ügetésre váltottunk. Egy nagy mezőre kiérve kiengedtem a szárakat, amire rögtön kapcsolt. Hihetetlen gyorsasággal száguldottunk a végeláthatatlan zöld, fákkal körülölelt tisztáson. Mellettünk egy lassú folyású kis hegyi patak csörgedezett, ami még inkább idilli látványt nyújtott. A tisztás végén rövidebbre vettem a szárakat, leültem a nyeregbe, hátradőltem, ezzel jelezve azt, hogy már ideje megállni. Még egy jó hosszúra nyúlt vágtaugrást tett, és összeszedett ügetésbe csapott át, végül lépésre fogtam. A kis patak még mindig mellettünk folydogált, és amikor úgy éreztem, hogy már lehűlt annyira, hogy ne kapjon tüdőgyulladást, a patak felé irányítottam. A parton levettem a nyerget, majd visszaszáltam. Orion imádja a vizet, és ha nincs résen az ember, le is fekszik lovassal, lvoas nélkül egyaránt, ezért nagyon figyeltem rá. Első lábával kapálta a vizet, ami felröcskölt hozzám. Nagyon hideg volt. Nem tudtunk úszni, ahhoz nagyon sekély volt. Amikor kipancsolta magát, kivezettem a partra. Egy túrakötőféket mindig magamnál tartok,- ezen nincsenek karabínerek, karikák, sima kötél az egész, vezetőszárral együtt. Levettem a kantárt, majd amikor elérhetetlen távolságba tetten lovamtól, feléraktam rá a kötőféket, és kikötöttem egy árnyékos fa alá. A fa alatt levő dús, zöld fűnek természetesen Orion nem tudott ellenállni, így nyomban tépkedni kezte a fűcsomókat. Én behúzódtam a mellette lévő fa árnyékot adó törzséhez, majd leültem. Néztem, és csodáltam, milyen nyugodt és boldog. Csupán a patak csörgedezése, és lovam ütemes rágcsálása hallatszott. Néha megszólaltak a madarak, de nem sokáig. Élveztem ezeket a perceket. Majd amikor alkalmasnak találtam, hogy visszategyem a lovamra a nyerget (nem akartam, hogy vizes legyen), felnyergeltem, visszaraktam rá a kantárt. A kötőféket beraktam a zsebembe, meghúztam a hevedert. Felszálltam, majd hazafelé fordítottam. Léptünk egy kicsit, majd lassú ügetésre váltottunk. Az előbbi tisztást elérve szintán vágtába ugrattam, de msot összeszedett, lassú vágtába. Már kifáradt ahhoz, hogy olyan sebességgel galoppozzon megint, mint először. A mező végén lépésbe fogtam, és hogy lehűljön, hazáig léptem vele. *Hazaérve egy rendes kötőféket kerestem, leszerszámoztam. Az izzadságot kefével lekeféltem, majd munkám tökéletesítéséért egy ronggyal áttörölgettem. Kivezettem a legelőre, ott rögtön az itatóhoz ügetett. Én bementem az istállóba, kialmoztam a bokszát. Friss vizet öntöttem az itatójába, majd teletöltöttem az etetőjét. Raktam bele 3 darab répát, és 1 db almát is. Bementem a nyergesbe, és nekiláttam letisztítani a felszereléseket. Fél óra múlva hangos nyerítéssel adta tudtomra, hogy őt bizony msot azonnal meg kell etetni emrt éhen fog halni. Nevetve elindultam felé, vezetőszárat se hoztam, tudtam, hogy jönni fog velem. Bementünk, bereteszeltem a bokszajtót, majd elköszöntem tőle.

2010.03.20. 12:46 AmandavonLear

Gondoztam Caspart: Kivittem a jártatóba és amíg ott sétált kitrágyáztam és friss almot raktam alá. Mikor ezzel elkészültem, kihoztam a jártatóból és lepucoltam, majd felnyergeltem és másfél órát dolgoztam vele. Lesétáltatás után lenyergeltem és visszavittem a tiszta bokszába, adtam neki almát és répát, megdícsértem és hagytam pihenni. Ami

2010.03.20. 12:43 rRrebBb

Gondoztam lovaimat a következő módon: kivittem őket a jártatóba kipucoltam a boxukat lepucoltam őket dolgoztam velük 1-1 órát megetettem-megitattam őket rRrebBb

2010.03.20. 12:42 Rebó

Gondoztam lovaimat a következő módon: kivittem őket a jártatóba kipucoltam a boxukat lepucoltam őket dolgoztam velük 1-1 órát megetettem-megitattam őket Rebecca

2010.03.18. 12:43 Zoé

Gondozás Orion számára. *Kivezetem a bokszból, és az istálló előtti álló fához vezetem. ott kikötöm, kihordom az ápolócuccokat. Először gumivakaróval fellazítom a koszt, azután egy puha kefével lekefélem. A végén egy puha ronggyal áttörölgetem. Sörényfényt fújok a farkára és a sörényére. Kifésülöm neki. Azután jó alaposan kitisztítom a patáit, majd egy durva kefével a külső oldalről lekefélem a sarat és a port, majd bekenem pataolajjal. Visszaviszem a dobozt a nyergesbe, majd kihozom a nyerget és a kantárt. Felnyergelem, felkantározom, majd megúhzom a hevedert. Felmegyek vele az istálló bal oldalán található pályára. *Ott még egyszer megnézem a hevedert, és utoljára meghúzom. Leeresztem a kengyeleket, és felszállok. Laza száron lépünk mindkét kézre 2-2 kört, majd összeszedett ügetésre váltunk. 2 kor jobb oldalra, majd átlóváltás, és bal oldalra 2 kör ügetés. Közben cavalettiztünk, és egy alacsony rúdon átmentünk. A hosszúfalhoz érve vágtába ugrattam. Nagyon engedelmes volt, dinamikusan lépkedett előre. Egy teljes kör után vágtában átlóváltást csináltam, a másik kézen vágtáztunk egy kört, majd egy fél méteres akadály felé vezettem Oriont. Először jól megnézte, de nem veszített önbizalmából, ruganyosan elugrott, majd egy tompa puffanással földet. értünk. Tökéletes ugrást hajtott végre. Leszálltam róla, hogy emeljek az akadályon. Igen jó kedvébe volt ma, ezért kaparta a földet, hogy induljunk már. 2 lyukkal feljebb tettem az akadályt, majd felszálltam. Ügetésre fogtam, majd amikor elértük a hosszúfalat, ismét vágtába ugrattam. Az akadályon ismét hibátlanul ment át. Ügetésben átlóváltást csináltam, majd még kétszer átugrottuk ezt az akadályt. Utána pihenés céljából léptünk. Gyönyörű nap volt, ezért úgy gondoltam, nem árt, ha a maradék energiáit terepen vezeti le. Az egyik lovaglóösvény kapujához irányítottam, és ezért belelkesült. Nyaka gyönyörű ívben hajolt, rágta a zablát, prüszkölt. Mennyire várja a kiadós galoppot!- gondoltam. Léptünk 500 métert, majd gyors ügetésre váltottunk. Egy nagy mezőre kiérve kiengedtem a szárakat, amire rögtön kapcsolt. Hihetetlen gyorsasággal száguldottunk a végeláthatatlan zöld, fákkal körülölelt tisztáson. Mellettünk egy lassú folyású kis hegyi patak csörgedezett, ami még inkább idilli látványt nyújtott. A tisztás végén rövidebbre vettem a szárakat, leültem a nyeregbe, hátradőltem, ezzel jelezve azt, hogy már ideje megállni. Még egy jó hosszúra nyúlt vágtaugrást tett, és összeszedett ügetésbe csapott át, végül lépésre fogtam. A kis patak még mindig mellettünk folydogált, és amikor úgy éreztem, hogy már lehűlt annyira, hogy ne kapjon tüdőgyulladást, a patak felé irányítottam. A parton levettem a nyerget, majd visszaszáltam. Orion imádja a vizet, és ha nincs résen az ember, le is fekszik lovassal, lvoas nélkül egyaránt, ezért nagyon figyeltem rá. Első lábával kapálta a vizet, ami felröcskölt hozzám. Nagyon hideg volt. Nem tudtunk úszni, ahhoz nagyon sekély volt. Amikor kipancsolta magát, kivezettem a partra. Egy túrakötőféket mindig magamnál tartok,- ezen nincsenek karabínerek, karikák, sima kötél az egész, vezetőszárral együtt. Levettem a kantárt, majd amikor elérhetetlen távolságba tetten lovamtól, feléraktam rá a kötőféket, és kikötöttem egy árnyékos fa alá. A fa alatt levő dús, zöld fűnek természetesen Orion nem tudott ellenállni, így nyomban tépkedni kezte a fűcsomókat. Én behúzódtam a mellette lévő fa árnyékot adó törzséhez, majd leültem. Néztem, és csodáltam, milyen nyugodt és boldog. Csupán a patak csörgedezése, és lovam ütemes rágcsálása hallatszott. Néha megszólaltak a madarak, de nem sokáig. Élveztem ezeket a perceket. Majd amikor alkalmasnak találtam, hogy visszategyem a lovamra a nyerget (nem akartam, hogy vizes legyen), felnyergeltem, visszaraktam rá a kantárt. A kötőféket beraktam a zsebembe, meghúztam a hevedert. Felszálltam, majd hazafelé fordítottam. Léptünk egy kicsit, majd lassú ügetésre váltottunk. Az előbbi tisztást elérve szintán vágtába ugrattam, de msot összeszedett, lassú vágtába. Már kifáradt ahhoz, hogy olyan sebességgel galoppozzon megint, mint először. A mező végén lépésbe fogtam, és hogy lehűljön, hazáig léptem vele. *Hazaérve egy rendes kötőféket kerestem, leszerszámoztam. Az izzadságot kefével lekeféltem, majd munkám tökéletesítéséért egy ronggyal áttörölgettem. Kivezettem a legelőre, ott rögtön az itatóhoz ügetett. Én bementem az istállóba, kialmoztam a bokszát. Friss vizet öntöttem az itatójába, majd teletöltöttem az etetőjét. Raktam bele 3 darab répát, és 1 db almát is. Bementem a nyergesbe, és nekiláttam letisztítani a felszereléseket. Fél óra múlva hangos nyerítéssel adta tudtomra, hogy őt bizony msot azonnal meg kell etetni emrt éhen fog halni. Nevetve elindultam felé, vezetőszárat se hoztam, tudtam, hogy jönni fog velem. Bementünk, bereteszeltem a bokszajtót, majd elköszöntem tőle.

2010.03.17. 11:02 Zoé

Gondozás Orion számára. *Kivezetem a bokszból, és az istálló előtti álló fához vezetem. ott kikötöm, kihordom az ápolócuccokat. Először gumivakaróval fellazítom a koszt, azután egy puha kefével lekefélem. A végén egy puha ronggyal áttörölgetem. Sörényfényt fújok a farkára és a sörényére. Kifésülöm neki. Azután jó alaposan kitisztítom a patáit, majd egy durva kefével a külső oldalről lekefélem a sarat és a port, majd bekenem pataolajjal. Visszaviszem a dobozt a nyergesbe, majd kihozom a nyerget és a kantárt. Felnyergelem, felkantározom, majd megúhzom a hevedert. Felmegyek vele az istálló bal oldalán található pályára. *Ott még egyszer megnézem a hevedert, és utoljára meghúzom. Leeresztem a kengyeleket, és felszállok. Laza száron lépünk mindkét kézre 2-2 kört, majd összeszedett ügetésre váltunk. 2 kor jobb oldalra, majd átlóváltás, és bal oldalra 2 kör ügetés. Közben cavalettiztünk, és egy alacsony rúdon átmentünk. A hosszúfalhoz érve vágtába ugrattam. Nagyon engedelmes volt, dinamikusan lépkedett előre. Egy teljes kör után vágtában átlóváltást csináltam, a másik kézen vágtáztunk egy kört, majd egy fél méteres akadály felé vezettem Oriont. Először jól megnézte, de nem veszített önbizalmából, ruganyosan elugrott, majd egy tompa puffanással földet. értünk. Tökéletes ugrást hajtott végre. Leszálltam róla, hogy emeljek az akadályon. Igen jó kedvébe volt ma, ezért kaparta a földet, hogy induljunk már. 2 lyukkal feljebb tettem az akadályt, majd felszálltam. Ügetésre fogtam, majd amikor elértük a hosszúfalat, ismét vágtába ugrattam. Az akadályon ismét hibátlanul ment át. Ügetésben átlóváltást csináltam, majd még kétszer átugrottuk ezt az akadályt. Utána pihenés céljából léptünk. Gyönyörű nap volt, ezért úgy gondoltam, nem árt, ha a maradék energiáit terepen vezeti le. Az egyik lovaglóösvény kapujához irányítottam, és ezért belelkesült. Nyaka gyönyörű ívben hajolt, rágta a zablát, prüszkölt. Mennyire várja a kiadós galoppot!- gondoltam. Léptünk 500 métert, majd gyors ügetésre váltottunk. Egy nagy mezőre kiérve kiengedtem a szárakat, amire rögtön kapcsolt. Hihetetlen gyorsasággal száguldottunk a végeláthatatlan zöld, fákkal körülölelt tisztáson. Mellettünk egy lassú folyású kis hegyi patak csörgedezett, ami még inkább idilli látványt nyújtott. A tisztás végén rövidebbre vettem a szárakat, leültem a nyeregbe, hátradőltem, ezzel jelezve azt, hogy már ideje megállni. Még egy jó hosszúra nyúlt vágtaugrást tett, és összeszedett ügetésbe csapott át, végül lépésre fogtam. A kis patak még mindig mellettünk folydogált, és amikor úgy éreztem, hogy már lehűlt annyira, hogy ne kapjon tüdőgyulladást, a patak felé irányítottam. A parton levettem a nyerget, majd visszaszáltam. Orion imádja a vizet, és ha nincs résen az ember, le is fekszik lovassal, lvoas nélkül egyaránt, ezért nagyon figyeltem rá. Első lábával kapálta a vizet, ami felröcskölt hozzám. Nagyon hideg volt. Nem tudtunk úszni, ahhoz nagyon sekély volt. Amikor kipancsolta magát, kivezettem a partra. Egy túrakötőféket mindig magamnál tartok,- ezen nincsenek karabínerek, karikák, sima kötél az egész, vezetőszárral együtt. Levettem a kantárt, majd amikor elérhetetlen távolságba tetten lovamtól, feléraktam rá a kötőféket, és kikötöttem egy árnyékos fa alá. A fa alatt levő dús, zöld fűnek természetesen Orion nem tudott ellenállni, így nyomban tépkedni kezte a fűcsomókat. Én behúzódtam a mellette lévő fa árnyékot adó törzséhez, majd leültem. Néztem, és csodáltam, milyen nyugodt és boldog. Csupán a patak csörgedezése, és lovam ütemes rágcsálása hallatszott. Néha megszólaltak a madarak, de nem sokáig. Élveztem ezeket a perceket. Majd amikor alkalmasnak találtam, hogy visszategyem a lovamra a nyerget (nem akartam, hogy vizes legyen), felnyergeltem, visszaraktam rá a kantárt. A kötőféket beraktam a zsebembe, meghúztam a hevedert. Felszálltam, majd hazafelé fordítottam. Léptünk egy kicsit, majd lassú ügetésre váltottunk. Az előbbi tisztást elérve szintán vágtába ugrattam, de msot összeszedett, lassú vágtába. Már kifáradt ahhoz, hogy olyan sebességgel galoppozzon megint, mint először. A mező végén lépésbe fogtam, és hogy lehűljön, hazáig léptem vele. *Hazaérve egy rendes kötőféket kerestem, leszerszámoztam. Az izzadságot kefével lekeféltem, majd munkám tökéletesítéséért egy ronggyal áttörölgettem. Kivezettem a legelőre, ott rögtön az itatóhoz ügetett. Én bementem az istállóba, kialmoztam a bokszát. Friss vizet öntöttem az itatójába, majd teletöltöttem az etetőjét. Raktam bele 3 darab répát, és 1 db almát is. Bementem a nyergesbe, és nekiláttam letisztítani a felszereléseket. Fél óra múlva hangos nyerítéssel adta tudtomra, hogy őt bizony msot azonnal meg kell etetni emrt éhen fog halni. Nevetve elindultam felé, vezetőszárat se hoztam, tudtam, hogy jönni fog velem. Bementünk, bereteszeltem a bokszajtót, majd elköszöntem tőle.

2010.03.16. 18:43 Zoé

Gondozás Orion számára. *Kivezetem a bokszból, és az istálló előtti álló fához vezetem. ott kikötöm, kihordom az ápolócuccokat. Először gumivakaróval fellazítom a koszt, azután egy puha kefével lekefélem. A végén egy puha ronggyal áttörölgetem. Sörényfényt fújok a farkára és a sörényére. Kifésülöm neki. Azután jó alaposan kitisztítom a patáit, majd egy durva kefével a külső oldalről lekefélem a sarat és a port, majd bekenem pataolajjal. Visszaviszem a dobozt a nyergesbe, majd kihozom a nyerget és a kantárt. Felnyergelem, felkantározom, majd megúhzom a hevedert. Felmegyek vele az istálló bal oldalán található pályára. *Ott még egyszer megnézem a hevedert, és utoljára meghúzom. Leeresztem a kengyeleket, és felszállok. Laza száron lépünk mindkét kézre 2-2 kört, majd összeszedett ügetésre váltunk. 2 kor jobb oldalra, majd átlóváltás, és bal oldalra 2 kör ügetés. Közben cavalettiztünk, és egy alacsony rúdon átmentünk. A hosszúfalhoz érve vágtába ugrattam. Nagyon engedelmes volt, dinamikusan lépkedett előre. Egy teljes kör után vágtában átlóváltást csináltam, a másik kézen vágtáztunk egy kört, majd egy fél méteres akadály felé vezettem Oriont. Először jól megnézte, de nem veszített önbizalmából, ruganyosan elugrott, majd egy tompa puffanással földet. értünk. Tökéletes ugrást hajtott végre. Leszálltam róla, hogy emeljek az akadályon. Igen jó kedvébe volt ma, ezért kaparta a földet, hogy induljunk már. 2 lyukkal feljebb tettem az akadályt, majd felszálltam. Ügetésre fogtam, majd amikor elértük a hosszúfalat, ismét vágtába ugrattam. Az akadályon ismét hibátlanul ment át. Ügetésben átlóváltást csináltam, majd még kétszer átugrottuk ezt az akadályt. Utána pihenés céljából léptünk. Gyönyörű nap volt, ezért úgy gondoltam, nem árt, ha a maradék energiáit terepen vezeti le. Az egyik lovaglóösvény kapujához irányítottam, és ezért belelkesült. Nyaka gyönyörű ívben hajolt, rágta a zablát, prüszkölt. Mennyire várja a kiadós galoppot!- gondoltam. Léptünk 500 métert, majd gyors ügetésre váltottunk. Egy nagy mezőre kiérve kiengedtem a szárakat, amire rögtön kapcsolt. Hihetetlen gyorsasággal száguldottunk a végeláthatatlan zöld, fákkal körülölelt tisztáson. Mellettünk egy lassú folyású kis hegyi patak csörgedezett, ami még inkább idilli látványt nyújtott. A tisztás végén rövidebbre vettem a szárakat, leültem a nyeregbe, hátradőltem, ezzel jelezve azt, hogy már ideje megállni. Még egy jó hosszúra nyúlt vágtaugrást tett, és összeszedett ügetésbe csapott át, végül lépésre fogtam. A kis patak még mindig mellettünk folydogált, és amikor úgy éreztem, hogy már lehűlt annyira, hogy ne kapjon tüdőgyulladást, a patak felé irányítottam. A parton levettem a nyerget, majd visszaszáltam. Orion imádja a vizet, és ha nincs résen az ember, le is fekszik lovassal, lvoas nélkül egyaránt, ezért nagyon figyeltem rá. Első lábával kapálta a vizet, ami felröcskölt hozzám. Nagyon hideg volt. Nem tudtunk úszni, ahhoz nagyon sekély volt. Amikor kipancsolta magát, kivezettem a partra. Egy túrakötőféket mindig magamnál tartok,- ezen nincsenek karabínerek, karikák, sima kötél az egész, vezetőszárral együtt. Levettem a kantárt, majd amikor elérhetetlen távolságba tetten lovamtól, feléraktam rá a kötőféket, és kikötöttem egy árnyékos fa alá. A fa alatt levő dús, zöld fűnek természetesen Orion nem tudott ellenállni, így nyomban tépkedni kezte a fűcsomókat. Én behúzódtam a mellette lévő fa árnyékot adó törzséhez, majd leültem. Néztem, és csodáltam, milyen nyugodt és boldog. Csupán a patak csörgedezése, és lovam ütemes rágcsálása hallatszott. Néha megszólaltak a madarak, de nem sokáig. Élveztem ezeket a perceket. Majd amikor alkalmasnak találtam, hogy visszategyem a lovamra a nyerget (nem akartam, hogy vizes legyen), felnyergeltem, visszaraktam rá a kantárt. A kötőféket beraktam a zsebembe, meghúztam a hevedert. Felszálltam, majd hazafelé fordítottam. Léptünk egy kicsit, majd lassú ügetésre váltottunk. Az előbbi tisztást elérve szintán vágtába ugrattam, de msot összeszedett, lassú vágtába. Már kifáradt ahhoz, hogy olyan sebességgel galoppozzon megint, mint először. A mező végén lépésbe fogtam, és hogy lehűljön, hazáig léptem vele. *Hazaérve egy rendes kötőféket kerestem, leszerszámoztam. Az izzadságot kefével lekeféltem, majd munkám tökéletesítéséért egy ronggyal áttörölgettem. Kivezettem a legelőre, ott rögtön az itatóhoz ügetett. Én bementem az istállóba, kialmoztam a bokszát. Friss vizet öntöttem az itatójába, majd teletöltöttem az etetőjét. Raktam bele 3 darab répát, és 1 db almát is. Bementem a nyergesbe, és nekiláttam letisztítani a felszereléseket. Fél óra múlva hangos nyerítéssel adta tudtomra, hogy őt bizony msot azonnal meg kell etetni emrt éhen fog halni. Nevetve elindultam felé, vezetőszárat se hoztam, tudtam, hogy jönni fog velem. Bementünk, bereteszeltem a bokszajtót, majd elköszöntem tőle.

2010.03.15. 21:13 Zoé

Gondozás Orion számára. *Kivezetem a bokszból, és az istálló előtti álló fához vezetem. ott kikötöm, kihordom az ápolócuccokat. Először gumivakaróval fellazítom a koszt, azután egy puha kefével lekefélem. A végén egy puha ronggyal áttörölgetem. Sörényfényt fújok a farkára és a sörényére. Kifésülöm neki. Azután jó alaposan kitisztítom a patáit, majd egy durva kefével a külső oldalről lekefélem a sarat és a port, majd bekenem pataolajjal. Visszaviszem a dobozt a nyergesbe, majd kihozom a nyerget és a kantárt. Felnyergelem, felkantározom, majd megúhzom a hevedert. Felmegyek vele az istálló bal oldalán található pályára. *Ott még egyszer megnézem a hevedert, és utoljára meghúzom. Leeresztem a kengyeleket, és felszállok. Laza száron lépünk mindkét kézre 2-2 kört, majd összeszedett ügetésre váltunk. 2 kor jobb oldalra, majd átlóváltás, és bal oldalra 2 kör ügetés. Közben cavalettiztünk, és egy alacsony rúdon átmentünk. A hosszúfalhoz érve vágtába ugrattam. Nagyon engedelmes volt, dinamikusan lépkedett előre. Egy teljes kör után vágtában átlóváltást csináltam, a másik kézen vágtáztunk egy kört, majd egy fél méteres akadály felé vezettem Oriont. Először jól megnézte, de nem veszített önbizalmából, ruganyosan elugrott, majd egy tompa puffanással földet. értünk. Tökéletes ugrást hajtott végre. Leszálltam róla, hogy emeljek az akadályon. Igen jó kedvébe volt ma, ezért kaparta a földet, hogy induljunk már. 2 lyukkal feljebb tettem az akadályt, majd felszálltam. Ügetésre fogtam, majd amikor elértük a hosszúfalat, ismét vágtába ugrattam. Az akadályon ismét hibátlanul ment át. Ügetésben átlóváltást csináltam, majd még kétszer átugrottuk ezt az akadályt. Utána pihenés céljából léptünk. Gyönyörű nap volt, ezért úgy gondoltam, nem árt, ha a maradék energiáit terepen vezeti le. Az egyik lovaglóösvény kapujához irányítottam, és ezért belelkesült. Nyaka gyönyörű ívben hajolt, rágta a zablát, prüszkölt. Mennyire várja a kiadós galoppot!- gondoltam. Léptünk 500 métert, majd gyors ügetésre váltottunk. Egy nagy mezőre kiérve kiengedtem a szárakat, amire rögtön kapcsolt. Hihetetlen gyorsasággal száguldottunk a végeláthatatlan zöld, fákkal körülölelt tisztáson. Mellettünk egy lassú folyású kis hegyi patak csörgedezett, ami még inkább idilli látványt nyújtott. A tisztás végén rövidebbre vettem a szárakat, leültem a nyeregbe, hátradőltem, ezzel jelezve azt, hogy már ideje megállni. Még egy jó hosszúra nyúlt vágtaugrást tett, és összeszedett ügetésbe csapott át, végül lépésre fogtam. A kis patak még mindig mellettünk folydogált, és amikor úgy éreztem, hogy már lehűlt annyira, hogy ne kapjon tüdőgyulladást, a patak felé irányítottam. A parton levettem a nyerget, majd visszaszáltam. Orion imádja a vizet, és ha nincs résen az ember, le is fekszik lovassal, lvoas nélkül egyaránt, ezért nagyon figyeltem rá. Első lábával kapálta a vizet, ami felröcskölt hozzám. Nagyon hideg volt. Nem tudtunk úszni, ahhoz nagyon sekély volt. Amikor kipancsolta magát, kivezettem a partra. Egy túrakötőféket mindig magamnál tartok,- ezen nincsenek karabínerek, karikák, sima kötél az egész, vezetőszárral együtt. Levettem a kantárt, majd amikor elérhetetlen távolságba tetten lovamtól, feléraktam rá a kötőféket, és kikötöttem egy árnyékos fa alá. A fa alatt levő dús, zöld fűnek természetesen Orion nem tudott ellenállni, így nyomban tépkedni kezte a fűcsomókat. Én behúzódtam a mellette lévő fa árnyékot adó törzséhez, majd leültem. Néztem, és csodáltam, milyen nyugodt és boldog. Csupán a patak csörgedezése, és lovam ütemes rágcsálása hallatszott. Néha megszólaltak a madarak, de nem sokáig. Élveztem ezeket a perceket. Majd amikor alkalmasnak találtam, hogy visszategyem a lovamra a nyerget (nem akartam, hogy vizes legyen), felnyergeltem, visszaraktam rá a kantárt. A kötőféket beraktam a zsebembe, meghúztam a hevedert. Felszálltam, majd hazafelé fordítottam. Léptünk egy kicsit, majd lassú ügetésre váltottunk. Az előbbi tisztást elérve szintán vágtába ugrattam, de msot összeszedett, lassú vágtába. Már kifáradt ahhoz, hogy olyan sebességgel galoppozzon megint, mint először. A mező végén lépésbe fogtam, és hogy lehűljön, hazáig léptem vele. *Hazaérve egy rendes kötőféket kerestem, leszerszámoztam. Az izzadságot kefével lekeféltem, majd munkám tökéletesítéséért egy ronggyal áttörölgettem. Kivezettem a legelőre, ott rögtön az itatóhoz ügetett. Én bementem az istállóba, kialmoztam a bokszát. Friss vizet öntöttem az itatójába, majd teletöltöttem az etetőjét. Raktam bele 3 darab répát, és 1 db almát is. Bementem a nyergesbe, és nekiláttam letisztítani a felszereléseket. Fél óra múlva hangos nyerítéssel adta tudtomra, hogy őt bizony msot azonnal meg kell etetni emrt éhen fog halni. Nevetve elindultam felé, vezetőszárat se hoztam, tudtam, hogy jönni fog velem. Bementünk, bereteszeltem a bokszajtót, majd elköszöntem tőle.

2010.03.14. 15:37 Zoe

Gondozás Orion számára. *Kivezetem a bokszból, és az istálló előtti álló fához vezetem. ott kikötöm, kihordom az ápolócuccokat. Először gumivakaróval fellazítom a koszt, azután egy puha kefével lekefélem. A végén egy puha ronggyal áttörölgetem. Sörényfényt fújok a farkára és a sörényére. Kifésülöm neki. Azután jó alaposan kitisztítom a patáit, majd egy durva kefével a külső oldalről lekefélem a sarat és a port, majd bekenem pataolajjal. Visszaviszem a dobozt a nyergesbe, majd kihozom a nyerget és a kantárt. Felnyergelem, felkantározom, majd megúhzom a hevedert. Felmegyek vele az istálló bal oldalán található pályára. *Ott még egyszer megnézem a hevedert, és utoljára meghúzom. Leeresztem a kengyeleket, és felszállok. Laza száron lépünk mindkét kézre 2-2 kört, majd összeszedett ügetésre váltunk. 2 kor jobb oldalra, majd átlóváltás, és bal oldalra 2 kör ügetés. Közben cavalettiztünk, és egy alacsony rúdon átmentünk. A hosszúfalhoz érve vágtába ugrattam. Nagyon engedelmes volt, dinamikusan lépkedett előre. Egy teljes kör után vágtában átlóváltást csináltam, a másik kézen vágtáztunk egy kört, majd egy fél méteres akadály felé vezettem Oriont. Először jól megnézte, de nem veszített önbizalmából, ruganyosan elugrott, majd egy tompa puffanással földet. értünk. Tökéletes ugrást hajtott végre. Leszálltam róla, hogy emeljek az akadályon. Igen jó kedvébe volt ma, ezért kaparta a földet, hogy induljunk már. 2 lyukkal feljebb tettem az akadályt, majd felszálltam. Ügetésre fogtam, majd amikor elértük a hosszúfalat, ismét vágtába ugrattam. Az akadályon ismét hibátlanul ment át. Ügetésben átlóváltást csináltam, majd még kétszer átugrottuk ezt az akadályt. Utána pihenés céljából léptünk. Gyönyörű nap volt, ezért úgy gondoltam, nem árt, ha a maradék energiáit terepen vezeti le. Az egyik lovaglóösvény kapujához irányítottam, és ezért belelkesült. Nyaka gyönyörű ívben hajolt, rágta a zablát, prüszkölt. Mennyire várja a kiadós galoppot!- gondoltam. Léptünk 500 métert, majd gyors ügetésre váltottunk. Egy nagy mezőre kiérve kiengedtem a szárakat, amire rögtön kapcsolt. Hihetetlen gyorsasággal száguldottunk a végeláthatatlan zöld, fákkal körülölelt tisztáson. Mellettünk egy lassú folyású kis hegyi patak csörgedezett, ami még inkább idilli látványt nyújtott. A tisztás végén rövidebbre vettem a szárakat, leültem a nyeregbe, hátradőltem, ezzel jelezve azt, hogy már ideje megállni. Még egy jó hosszúra nyúlt vágtaugrást tett, és összeszedett ügetésbe csapott át, végül lépésre fogtam. A kis patak még mindig mellettünk folydogált, és amikor úgy éreztem, hogy már lehűlt annyira, hogy ne kapjon tüdőgyulladást, a patak felé irányítottam. A parton levettem a nyerget, majd visszaszáltam. Orion imádja a vizet, és ha nincs résen az ember, le is fekszik lovassal, lvoas nélkül egyaránt, ezért nagyon figyeltem rá. Első lábával kapálta a vizet, ami felröcskölt hozzám. Nagyon hideg volt. Nem tudtunk úszni, ahhoz nagyon sekély volt. Amikor kipancsolta magát, kivezettem a partra. Egy túrakötőféket mindig magamnál tartok,- ezen nincsenek karabínerek, karikák, sima kötél az egész, vezetőszárral együtt. Levettem a kantárt, majd amikor elérhetetlen távolságba tetten lovamtól, feléraktam rá a kötőféket, és kikötöttem egy árnyékos fa alá. A fa alatt levő dús, zöld fűnek természetesen Orion nem tudott ellenállni, így nyomban tépkedni kezte a fűcsomókat. Én behúzódtam a mellette lévő fa árnyékot adó törzséhez, majd leültem. Néztem, és csodáltam, milyen nyugodt és boldog. Csupán a patak csörgedezése, és lovam ütemes rágcsálása hallatszott. Néha megszólaltak a madarak, de nem sokáig. Élveztem ezeket a perceket. Majd amikor alkalmasnak találtam, hogy visszategyem a lovamra a nyerget (nem akartam, hogy vizes legyen), felnyergeltem, visszaraktam rá a kantárt. A kötőféket beraktam a zsebembe, meghúztam a hevedert. Felszálltam, majd hazafelé fordítottam. Léptünk egy kicsit, majd lassú ügetésre váltottunk. Az előbbi tisztást elérve szintán vágtába ugrattam, de msot összeszedett, lassú vágtába. Már kifáradt ahhoz, hogy olyan sebességgel galoppozzon megint, mint először. A mező végén lépésbe fogtam, és hogy lehűljön, hazáig léptem vele. *Hazaérve egy rendes kötőféket kerestem, leszerszámoztam. Az izzadságot kefével lekeféltem, majd munkám tökéletesítéséért egy ronggyal áttörölgettem. Kivezettem a legelőre, ott rögtön az itatóhoz ügetett. Én bementem az istállóba, kialmoztam a bokszát. Friss vizet öntöttem az itatójába, majd teletöltöttem az etetőjét. Raktam bele 3 darab répát, és 1 db almát is. Bementem a nyergesbe, és nekiláttam letisztítani a felszereléseket. Fél óra múlva hangos nyerítéssel adta tudtomra, hogy őt bizony msot azonnal meg kell etetni emrt éhen fog halni. Nevetve elindultam felé, vezetőszárat se hoztam, tudtam, hogy jönni fog velem. Bementünk, bereteszeltem a bokszajtót, majd elköszöntem tőle.

2010.03.13. 16:39 rRrebBb

Gondoztam lovaimat a következő módon: kivittem őket a jártatóba kipucoltam a boxukat lepucoltam őket dolgoztam velük 1-1 órát megetettem-megitattam őket rRrebBb

2010.03.13. 16:38 Rebó

Gondoztam lovaimat a következő módon: kivittem őket a jártatóba kipucoltam a boxukat lepucoltam őket dolgoztam velük 1-1 órát megetettem-megitattam őket Rebecca

2010.03.07. 09:28 rRrebBb

Gondoztam lovaimat a következő módon: kivittem őket a jártatóba kipucoltam a boxukat lepucoltam őket dolgoztam velük 1-1 órát megetettem-megitattam őket rRrebBb

2010.03.07. 09:27 Rebecca

Gondoztam lovaimat a következő módon: kivittem őket a jártatóba kipucoltam a boxukat lepucoltam őket dolgoztam velük 1-1 órát megetettem-megitattam őket Rebecca

2010.02.15. 20:44 rRrebBb

Gondoztam lovaimat a következő módon: kivittem őket a jártatóba kipucoltam a boxukat lepucoltam őket dolgoztam velük 1-1 órát megetettem-megitattam őket rRrebBb

2010.02.15. 20:43 Rebecca

Gondoztam lovaimat a következő módon: kivittem őket a jártatóba kipucoltam a boxukat lepucoltam őket dolgoztam velük 1-1 órát megetettem-megitattam őket Rebecca

2009.12.13. 08:01 Dorina97

Gondoztam a lovaimat!! Dorina97

2009.12.06. 17:06 Kitti

Gondoztam a lovaimat:)..... puszy csenih,dory

2009.09.17. 17:14 beus

Gondoztam a lovaimat! Kitakarítottam a boxukat, etettem, itattam! Puszi Bea

2009.09.12. 14:07 Dorina97

Gondoztam lovaimat a következő módon: kivittem őket a jártatóba kipucoltam a boxukat lepucoltam őket dolgoztam velük 1-1 órát megetettem-megitattam őket Dorina97

[68-49] [48-29] [28-9] [8-1]